„Állásbörze” pályakezdő orvosoknak

Mintegy félszáz VI. éves orvostanhallgató vett részt azon a megbeszélésen, amelyet a Studium Alapítvány és dr. Vass Levente egyetemi előadótanár, miniszteri tanácsos kezdeményezett múlt hét végén Marosvásárhelyen.

Vass Levente miniszteri tanácsos előadása

Mintegy félszáz VI. éves orvostanhallgató vett részt azon a megbeszélésen, amelyet a Studium Alapítvány és dr. Vass Levente egyetemi előadótanár, miniszteri tanácsos kezdeményezett múlt hét végén Marosvásárhelyen. Az állásbörzének is nevezhető előadáson a csíkszeredai, gyergyószentmiklósi, kézdivásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, székelyudvarhelyi, baróti és nyárádszeredai kórházak főigazgatói bemutatták az általuk vezetett egészségügyi intézetet, és próbálták meggyőzni a rezidenciátus előtt álló hallgatókat arról, hogy érdemes a szülőföldön orvosként dolgozni. Ehhez támogatást is ígértek.

Az egészségügyi menedzsmentet is tanuló hatodéves orvostanhallgatóknak szervezett előadáson dr. Vass Levente miniszetri tanácsos hangsúlyozta, idéntől hagyománnyá szeretnék fejleszteni az ilyen jellegű megbeszéléseket, amelyeken a kórházvezetőknek lehetőségük van „verbuválni” , meggyőzve a pályakezdő orvosokat, hogy a szülőföldön próbáljanak nekik tetsző állásokat betölteni. Ezt mind a szaktárca, mind a kórházigazgatók, illetve az önkormányzatok támogatják, egyrészt a rezidensi vizsgarendszer módosításával (A típusú és B típusú rezidensi vizsga), másrészt ösztöndíjakkal, lakástámogatással és egyéb juttatásokkal. A mostani helyzet hasonló a 10 évvel ezelőttihez, amikor a frissen végzett orvosoknak lehetőségük volt szakokra és helyre vizsgázni. Míg az A típusú rezidenciátusnál a pályakezdő orvos egy országos kalapba bekerülve elindul a rezidensképzésben és a szakorvosi oklevél megszerzése után egy meghirdetett állásra versenyvizsgázik, a B típusú rezidenciátus esetében, amikor a rezidensvizsgára jelentkezik, a szakot és a várost is megválaszthatja, ez pedig az esélyeit nagymértékben megnöveli, és lehetőséget teremt arra, hogy olyan szakot válasszon, amit majd 3-4 év múlva nem kíván elhagyni. Utóbbi esetben a rezidens már a rezidensségének első pillanatától tudja, hogy 5 év múlva melyik városban fog dolgozni és milyen szakon.

– A tapasztalat azt mutatja, hogy a B-rezis helyekre vannak jelentkezők, és arra számítunk, hogy idén megnő azok száma, akik ezt a rezidenciátust választják. Fontos tudni, hogy a decentralizáció lehetőséget teremtett arra, hogy az orvosoknak az önkormányzatok már a rezidensi éveik alatt, amikor alacsonyabb a fizetésük, bizonyos juttatásokat nyújtsanak, és a szakorvosi vizsga letétele után segítsék őket abban, hogy könnyebben letelepedjenek az illető városban: lakást biztosítsanak számukra, különféle juttatásokat, ösztöndíjat, a házastárs elhelyezkedését is támogassák – mondta dr. Vass Levente.

Az orvosi állásbörzén dr. Demeter Ferenc, dr. Jeszenszky Ferenc, dr. Kelemen András, dr. András-Nagy Róbert, dr. Lukács Antal, dr. Serester Tibor és dr. Kun-Bálint Emese kórházvezetők válaszoltak a VI. éves orvostanhallgatók ki nem mondott kérdéseire: érdemes-e itthon maradni, meghirdetnek-e állásokat, vajon tudnak-e jó szakorvosokká válni? Orvoshiányról szinte minden felsorolt kórházvezető beszámolt, a hiányszakmák közt ott van az intenzív terápiás szakorvos, onkológus, nefrológus, sürgősségi szakorvos, endokrinológus, gyerekgyógyász, tüdőgyó-gyász, fül-orr-gégész, gyermekpszichiáter, gasztroenterológus, neonatológus, ortopéd szakorvos, urológus, valamint a sebészeti „kisszakmák”, úgymint érsebész, plasztikai sebész, agysebész. A kórházvezetők beszéltek az elmúlt 2 évben végzett épület- és eszköztár-felújításokról, arról, hogy miként oldhatók meg a pályakezdő orvosok lakhatási problémái. Székelyudvarhelyen például az Európa Szállóban alakíthatók ki szobák e célra, illetve magánrendelőknek, Csíkszeredában 8 orvosi lakás épült és még ugyanannyit terveznek, Gyergyószentmiklóson a kórház akár bérleti díj kifizetésével is biztosít lakást, Baróton szintén megoldható a lakhatás. A minőségi betegellátás, a fejlődő kórházak, megfelelő munkakörülmények, az orvosvállalkozó, az egészségügy szerepének felértékelődése szintén a megbeszélés témái voltak. Az előadások után kiscsoportos beszélgetésekkel folytatódott a végzős hallgatók és a kórházvezetők „ismerkedése”. Hogy a megbeszélés, az igazgatók meggyőző érvelésének eredményeképpen megváltozott-e a hallgatók szemlélete, és külföld helyett az itthon maradást választják-e, nehéz megmondani, erre talán a tanácskozás előtt és után kitöltött, ugyanazokat a kérdéseket tartalmazó kérdőívek adhatnak majd választ. A kezdeményezés mindenképpen jó és érdemes arra, hogy évente sort kerítsenek hasonló, szervezett megbeszélésre.